Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér

GALÉRIA

Kerekasztal Beszélgetés

 BudaorsiNaplo  ·9 videos

és Újságcikk

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér

Vajon tényleg megoldás lehet a mindenkinek járó alapjövedelem?

Szegénység. Mit jelent valójában? Hogyan kezelhető, ki mit tehet az enyhítése érdekében? Erről beszélgettünk december közepén vendégeinkkel. Akik elfogadták a meghívásunkat: Kövesdi Gabriella az önkormányzat szociális irodájának a vezetője, Szabó József és Langer­-Dombrády Évamaria civilek, a Feltétel Nélküli Alapjövedelem aktivistái, és Nagy Éva a Vöröskereszt új budaörsi képviselője. A beszélgetésről készült videó is itt látható!!!

  1. december 16., hétfő

Eller Erzsébet

Gazdaság

2013.december 16. Budaörsi Városházai tv. felvétel.

Ki mit kíván 2014-­re?

„Ne legyen rosszabb, mint 2013. volt, és ne legyenek újabb problémák, hanem az eddigieken sikerüljön javítani” – ez Kövesdi Gabriella reménye. Szabó József: „Ne úgy teljen ez a választási év, mint az előző kettő, hanem akiknek ez a dolguk, azok a társadalmat kezeljék felnőttként, és próbáljanak meg őszintén beszélni a problémákról.”

Dombrády Évamaria: „Azt kívánom, hogy határidőre, tehát január 14-­ig sikerüljön megszerezni az FNA­hoz a 16 500 magyarországi aláírást.  Most 9200­-nál tartunk, tehát nagyon kell hajtanunk.” Nagy Éva: „Apró kívánságaim vannak, hogy megvalósítsuk a Vöröskeresztben itt helyben azokat a programokat, amiket szeretnénk, tehát legyen elég aktivistánk, önkéntes segítőnk és véradó.”

Magunkról

„Kövesdi Gabriella vagyok, a budaörsi polgármesteri hivatal szociális és egészségügyi irodájának a vezetője. 33 éve dolgozom a szociálpolitika területén, szociálpolitikusként, szociális munkásként, igazgatásszervezőként, egészségügyi menedzserként.”

„Szabó József vagyok. Több civilszervezetben tevékenykedem, mint a Hiteles Mozgalom, Ember Központú Ország Mozgalom, és a Feltétel Nélküli Alapjövedelem Egyesülete.”

„Dombrády Évamária vagyok, és 2011. májusa óta az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület aktivistája. Korábban 2001­-től 2008. márciusáig osztottam ételt a hajléktalanoknak a Keletinél szombatonként, csak amikor láttam, hogy egyre nő a létszám és egyedül már nem bírom, azt gondoltam, hogy más formáját kell választanom a segítségnek.”

Nagy Éva a Vöröskereszt budaörsi munkatársa vagyok. Csak néhány napja dolgozom itt, de annál nagyobb lendülettel és lelkesedéssel. Korábban önkéntesként igyekeztem segíteni.”

„Már gyermekkoromban találkoztam a szegénységgel” – mondja első kérdésünkre válaszolva Kövesdi Gabriella. – „Vidéken nőttem fel, és a nagymamám, akinek fájt a lába, gyakran üldögélt kint a kapu előtt. S ha arra jött egy szegény ember vagy cigányasszony, mindig adtunk neki valamit enni a kertből vagy a konyhából, vagy olyan ruhámat, amit már kinőttem. A szociális érzékenység így fejlődött ki bennem.” Szabó József története hasonló: „A lakóhelyünk gyakran volt olyan környéken, ahol a közelben szegény emberek éltek, és a kinőtt ruhákat továbbadtuk. A munkám révén pedig rengeteg olyan településen fordulok meg, ahol évtizedek óta semmilyen fejlődés nincsen.” Langer-Dombrády Évamaria: „Mivel a háború után születtem, bennem is nyomott hagyott a nélkülözés. De inkább arról beszélnék, hogy aktív koromban hosszú évekig éltem külföldön, és amikor az 1990-es évek végén visszajöttem és a lányomat vittem ki a Keletihez, meg voltam döbbenve, milyen sokan állnak sorban. Nagyon megviselt, hogy ingyen élelemre vártak.”  Nagy Éva: „Már harminc éves elmúltam, amikor a környezetemben az utcákon és az aluljárókban megjelentek a hajléktalanok. Mi se voltunk gazdagok, de ezzel a fajta szegénységgel ekkor találkoztam először.”

S hogy mit jelent „ez a fajta” szegénység? Szabó József mostanában az FNA kapcsán olvasott hozzá rengeteget. „Több mérési szám van – mondja -, az egyik az átlagjövedelem 60 százalékánál húzza meg a határt. Ezt hívják szegénységi küszöbnek. Van olyan uniós felmérés, amely azt nézi, mit nélkülöznek a családok a kevés jövedelmük miatt. Szegény az például, aki elmaradásban van a hiteltörlesztéssel vagy a rezsivel, ha nincs tartaléka váratlan kiadásokra, ha nincs telefonja, tévéje, gépkocsija, ha kétnaponta nem tud húst enni, vagy ha nem tud fűteni. De az EU szerint már az is szegénynek számít, aki családjával nem tud elmenni egy évben egyszer egy hétre üdülni. Ami megdöbbentő, hogy a váratlan kiadásokra a magyar lakosság 75 százalékának nincs megtakarítása. Hiteltörlesztéssel vagy rezsivel pedig a lakosság negyede el van maradva. A harmadik mérésnél a létminimumból indulnak ki, aminek a neve is azt mutatja, hogy az az összeg, amely az életben maradáshoz, étel, lakhatás, ruházat stb. szükséges. Magyarországon jelenleg 1 millió 400 ezer ember él e szint alatt.”
Kövesdi Gabriella másként közelíti meg a választ: „A szegénység szerintem az, amikor nincs mit enni, fűtetlen szobában vagyok, és nem tudok az évszaknak megfelelően öltözködni, és a pénztelenség mellett a lakhatásom se megoldott.” És vajon ez itt Budaörsön, az ország egyik legtehetősebb városában is komoly probléma? – vetem közbe. „Remélem, hogy itt nem – folytatja az irodavezető -, hiszen igyekszünk sokféle pénzbeli és természetbeni támogatást adni. Ilyen például a rezsiköltségekhez való hozzájárulás, a gyógyszertámogatás, a gyerekek intézményi étkezési költségeinek az átvállalása.  Amit nyugodt szívvel állíthatok, hogy Budaörsön, aki ide jön az önkormányzathoz segítségért, annak nem kell éhezni és fázni. Más kérdés, hogy aki nem kerül be a szociális ellátó rendszerbe, azok esetében mit lehet tenni.
Nagy Éva is pozitív hírrel kezdi, hiszen a közelmúltban nyílt meg uniós támogatásból a Vöröskereszt irodája, raktára a Deák Ferenc utca 12-ben. Ideje túlnyomó részét eddig a többi, hasonló szervezettel való kapcsolatfelvétel és a decemberben sűrűsödő adománygyűjtési akciók szervezése töltötte ki. December 20-án (ez már lapzártánk utáni időpont) egy meleg-ételosztást is tartanak az új irodánál.
Decemberben a Karácsonyra és a fűtésre való tekintettel az önkormányzat is egyszeri, plusztámogatásokat nyújt – tudjuk meg Kövesdi Gabriellától -, összesen 17 millió forint értékben. Ebből 6 milliót fűtési támogatásra.  Ilyenkor szervezik meg minden évben többek között az idősek karácsonyát, ahol a 70                 év feletti, 100 ezer forint alatti nyugdíjasok, mintegy 800-an kapnak 10 ezer forintot, erre ment el 8 millió. És a gyermekvédelmi kedvezményben részesülő családok is kapnak a gyermekek Karácsonyán 5-5 ezer forintot, amire 3 milliót fordítottak.

Visszatérve az adományozásra: Évamáriát kérdezem arról, hogy ő miért áldoz idegeneknek a saját jövedelméből és idejéből?  „Akkor, amikor a Keletinél az ételosztást szerveztem, bele se gondoltam, hogy jól csinálom-e. Csak azt tudtam, hogy ott vár rám minden szombaton egy csoport. Majd amikor duplázódott a szegények száma, és három segítő meghalt mellettem, beláttam, hogy egyedül nem bírom tovább. Közben tőlem függetlenül ott a kerületben több civilszervezet is alakult. Én pedig 2011-ben találkoztam a feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójával, ami megfogott, hiszen az egész társadalom számára kínál megoldást a szegénységre és nem csak egy-egy éhezőnek juttat valami keveset. Tehát úgy gondoltam, hasznosabb, ha ennek a megismertetését tűzöm ki magam elé célként, ezért Budaörsön megalakítottam és bejegyeztettem az Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesületet. (FNA)”

Mielőtt belevágnánk abba, hogy az FNA tényleg „a” megoldás-e a szegénység felszámolására, vessünk egy pillantást az okokra! Hiszen a szegénység fenyegetettsége a 400 milliós Európában 125 millió embert érint a legfrissebb uniós előrejelzés szerint – citálja a számokat Szabó József. – „Ezek azt mutatják, hogy a segélyosztás szükséges ugyan az életben maradáshoz, viszont az egész társadalmi berendezkedésen kell elgondolkozni, mert rettenetesen torz módon működik. Ugyanis a javak előállítása némelyeket óriási vagyonhoz juttat, míg mások csak alamizsnát kapnak.” Magyarországon a legnagyobb probléma az – teszi hozzá Pogátsa Zoltán közgazdászt idézve -, hogy miközben a teljesítményünk megvan hozzá, a jövedelmek messze elmaradnak a megélhetéshez szükséges színvonaltól. Még azok esetében is, akiknek van munkájuk.
„Ez az, hogy van-e egyáltalán munka – veszi át a szót ismét Kövesdi Gabriella. – A szegénység igen összetett okai között szerintem az első a munkahelyek hiánya. A munkanélküliség pedig hatással van az egészségi állapotra, ami ha elromlik, lehetetlenné teszi, hogy valaki újra visszakerüljön a munkaerőpiacra, és bezárul a kör. S hogy miért nincs munka, és nem csak nálunk, hanem Európában sem? Miért jelentős a munkanélküliség és küzdenek a pályakezdők elhelyezkedési nehézségekkel? Globalizáció, informatikai robbanás…, olyan hatalmas változások, amelyek egyik napról a másikra elavulttá tették, teszik a korábban megszerzett tudást, illetve amit korábban az emberek csináltak meg, azt napjainkban a gépek végzik el helyettük. A társadalom pedig még nem tudta megválaszolni, hogy mi legyen az így a perifériára szorult emberekkel…”

Tehát: mi az az FNA? „A kiindulási pontja az, hogy miként minden embernek szüksége van levegőre, úgy élelmiszerre, egészséges ivóvízre, lakásra és ruházatra is. Ez egy alapszükséglet, amit mindenki számára biztosítani kell.  S amit egy alapjövedelem formájában lehet megtenni. Ez a pénz mindenkinek egyformán jár.  Aki pedig dolgozik, az ezen felül kap fizetést, és a magasabb fizetés teszi lehetővé számára az alapnál magasabb életszínvonalat. Az Európai Unióban az NFA hívei körében aláírásgyűjtés indult, azért, hogy az Európai Parlament tárgyalja meg a polgári kezdeményezést. Tehát nem arról van szó, hogy vezessük be most azonnal, vagy egy-két éven belül, hanem, hogy az alapjövedelem, mint egy általános emberi jog,  legyen vita tárgya” – mondja Szabó József. A kérdésre, hogy vajon mekkora összegről lenne szó és honnan lenne erre forrás, még nincs egyértelmű válasza.  „Most folyik a számolgatás. A már idézett Pogátsa Zoltán 90 ezer forintos havi összeget tartana elfogadhatónak, amit a költségvetésben különböző szociális juttatásokra szereplő tételekből biztosítani lehetne. Forrást szabadít fel az is, hogy a segélyeket szétosztó szervezetekre se lenne már szükség, hiszen az alapjövedelem automatikusan járna.” Dombrády Évamaria annyit tesz hozzá, hogy: „Ez csak az egyik számítás, lehetőség, de számos másik létezik, például a mi egyesületünkben szintén van  modellező műhely, a szegedi egyetemen is folyik kutatómunka, és persze külföldön több helyen. Most a mi fő feladatunk az, hogy megértessük az emberekkel a feltétel nélküli alapjövedelem koncepcióját. Mert bevezethetünk még sok-sok segélyt helyette, de az csak foltozás, és a jelenlegi támogatási rendszerben nem lehet kontrollálni, hogy a pénzek hova mennek. Miközben azzal, ha mindenki megkapja az alapjövedelmet, a bürokrácia – szinte teljesen – megszűnik. Ugyanis senki nem fordulhat már sehova további segélyért, hanem vagy ki kell jönnie ebből a pénzből, vagy dolgoznia kell, ha magasabb jövedelmet szeretne.”
„Nekem ez utópisztikusnak hangzik – reagál az ötletre Kövesdi Gabriella. – Az egyforma összeg ugyanis nem veszi figyelembe, hogy több kell a megélhetéshez annak, aki egyedül él, mint ha több kereső van egy háztartásban, vagy aki családos, aki beteg, annak is más-más a minimumszükséglete. Tehát már ott van a tervezett rendszerben az egyenlőtlenség. Továbbá a segélyezésnél látjuk, mennyire nem mindegy, hogy ki mire költi a bevételeit. Mert ne felejtsük el, hogy a globalizáció és az informatikai robbanás mellett egy fogyasztói társadalomban élünk, ahol mindenki szeretne hozzájutni a reklámokban nulla forintért kínált – ami persze végül egy nagyobb szám utáni sok nulla lesz – látott termékekhez. Az ebben felnőttek nem ismerik a mondást, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ezért a munka nélkül, megküzdés nélkül adott alapjövedelem elpazarlásának nagy a veszélye. A szociális törvény pedig ma is garantál ellátásokat azoknak, akik soha nem dolgoztak hivatalosan.”
Az igazságos jövedelemelosztás és a fogyasztói társadalom, illetve a vásárlás hatása az újratermelésre, a gazdaság növekedésére és annak visszahatása az emberek életszínvonalára persze a fentieknél sokkal összetettebb, melyről a beszélgetés résztvevői hosszan értekeztek még.  Maradt azonban a nagy kérdés, amit Szabó József fogalmazott meg: „Miközben az elmúlt ötven évben iszonyú fejlődés ment végbe a világban, akkor a 21. században miért kell még mindig arról beszélni, hogy az emberek jelentős része nélkülöz? Miért nem figyeltünk oda arra, hogy ha előállítjuk ezeket a javakat, akkor abból jusson mindenkinek?”

Leave a comment

Back to Top