Egyszerűen az FNA-ról

Egyszerűen az FNA-ról

Belföld
http://nol.hu/velemeny/egyszeruen-az-fna-rol-1482905

Az írás a Népszabadság  2014. 08. 29. számában  jelent meg

Herényi Károly 

Egyszerűen az FNA-ról

Permanens választási küzdelemben élünk. Országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati, időközi, stb. A szereplők ugyanazok, programok nincsenek, a tét, hogy ki lesz a befutó. Programok híján szinte mindegy. Egyik kutya, másik eb. Élhetőbb Magyarország, élhetőbb Budapest, élhetőbb, biztonságosabb Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc stb. Ja, majd elfelejtem, meg új munkahelyek. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy a technológiai fejlődés egyre kevesebb és egyre magasabban képzett élő munkaerőt igényel, tehát marad az „útkopró” közmunka. Éhbérért.

Hogy mi lesz az egyre növekvő, a négymilliót közelítő, kilátástalan szegénységben élő magyar állampolgár sorsa, „akinek bajszán nem billeg morzsa”, szó sem esik. Legfeljebb az a banalitás hangzik el minden szereplő szájából, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika. A kormány szerint nálunk ez megvalósult, lásd a Simicska, Mészáros, L. Simon, Seszták nevű sikeres állampolgárok példáját. Az ellenzék szerint még nem egészen, ezért majd a közmunkát fogja bővíteni. A négymillió szegény meg nézze meg magát. A cigányok meg pláne, azok dolgozni se akarnak, sőt tanulni se. Nincs párt, nincs közgazdász, akinek épkézláb ötlete lenne a szegénység felszámolására vagy legalábbis mérséklésére. Pedig a négymillió egyik napról a másikra él, megtakarítása nincs, csak adósságai. És nekik is egy életük van. Az ő hibájuk, mondja Lázár – nem a bibliai –, mindenki annyit ér, amennyije van. Ha ez igaz, akkor vagyon híján négymillió semmit érő hülye él ebben az országban.

Túl nagy szám. Negyven százalék szegény már nem az egyén, hanem a rendszer hibája. Főleg, ha figyelembe vesszük, és erről szó sem esik, hogy a szegényeknek kisebb része munkanélküli, a többség foglalkoztatott. A szegénység a foglalkoztatottak körében terjed erőteljesen. Egyébiránt Nyugat-Európában is. Ha a négymillió szegény nyolcvan százaléka munkaképes korú, azaz hárommillió-kétszázezer ember, akkor azok kevesebb mint egyhatoda, félmillió a munkanélküli. A többi munka mellett nyomorog kilátástalanul. Rajtuk, akik kétmillió-hétszázezren vannak, az ígért új munkahelyek nem segítenek, a munkanélküli szegényből foglalkoztatott szegényt produkálnak.

Az meg egyszerűen nem igaz, hogy nincs pénz Magyarországon.

Van, csak a harmadik világ szociális viszonyai szerint van elosztva. Számos újdonsült oligarcha százmilliós nyereségével alkalmazottjaik minimálbére áll szemben. És ők nem munkanélküliek. Ők munka mellett szegények. Ilyen aránytalan jövedelmi olló Európa normálisabb részein elképzelhetetlen. Éhbérért zsigerelik ki az alkalmazottakat, akiknek ha nem tetszik, fel is út, le is út. A pártok hallgatnak, szakszervezetek nincsenek. A szolidaritást pedig megöli az éhezéstől való rettegés. Minden marad, a gazdag tovább gazdagszik, a szegény tovább nyomorodik. Az éhhaláltól azért is fél, mert a temetési költségekkel nem akarja nyomorgó családját tovább terhelni.

Pedig a gazdagban és a szegényben egyvalami közös:mindkettő embernek született. Ugyanazokkal a jogokkal, az emberi méltósághoz való joggal. Csak a szegény nem tud ezzel a joggal élni. Kukákban ételt kotorászva, megfagyás ellen rőzsét gyűjtve, az nem emberhez méltó és nem perspektivikus élet. Egyetlen célja, hogy ne haljon éhen, és ne fagyjon meg.

Jelen tudásom szerint erre a társadalmi jelenségre ma egyetlen gyógymód adódik, a két Nobel-díjas, Hayek és Friedman által is támogatott, részben általuk kidolgozott feltétel nélküli alapjövedelem. Valóban feltétel nélküli? Nem, egy feltétele van, biológiai értelemben embernek kell születni. (Kanadában például büntetlennek kell lenni, mi hozzátehetnénk a gyerekek esetében a taníttatási kötelezettséget.) A megszületés pillanatától a politikai közösség felelősséget vállal minden polgáráért, ami megvédi a teljes kiszolgáltatottságtól, a fagy- és éhhaláltól. De csak attól. Ha a puszta életben maradáson kívül egyéb céljai is vannak, azokért tennie kell. Dolgozni például akár havi hatvanezerért, ami neki mindjárt száztízezret jelent. Ha van felesége és egy gyereke, akkor kétszáztízezerből élhetnek hárman, ami már elviselhetőbb, mint a havi hatvanezer. Ha több a gyerek, még több a pénz, de hát a gyerek a jövő záloga. És itt jön az ellenvélemények sokasága… Ja, a cigányok. Hát ők nem emberek. Annak a sok cigánypurdénak pénzt adni, azt már nem. Akkor inkább lopjanak! Tényleg, inkább lopjanak?

Sokan baloldali trükknek tartják az FNA-t, de az emberhez méltó élet lehetőségét egyetlen demokrata sem tagadhatja meg senkitől. Az FNA nem baloldali, semmiféle beavatkozást nem jelent a gazdasági életbe, csak az elosztás változik. A szegénységet igen drágán bővítetten újratermelő szociális elosztó rendszer feleslegessé válik. Sőt a még drágábban működő pártokrácia is elveszítené ma egyetlen feladatát, a redisztribúciót, és ha van szellemi kapacitása, társadalmi szempontból hasznosabb dolgokkal foglalkozhatna.

Az FNA tipikusan a win-win, a sikeres nemzetek társadalmi játszmája. A változás annyi, hogy az élet nem nulláról, hanem havi ötvenezer forintról indul. Ha vannak, akik ezt a pénzt valakiktől, embertársaiktól irigylik, ők, a Bibliát idézve, szegény emberek, de övék lehet a tudás és a mennyek országa. 

A gazdaság szereplői mentálisan sokkal jobb állapotban lévő, akár részmunkaidőben alkalmazott munkavállalókkal növelhetnék versenyképességüket. A részmunkaidős foglalkoztatás csökkentené a munkanélküliséget. Nyilván nőne, nem csak a cigányoknál, a gyermekvállalási hajlandóság.

Kérdezik, mennyibe kerül ez évente a költségvetésnek. Ha tízmillió magyarral és havi ötvenezer forintos FNA-val számolunk, akkor évi hatezermilliárd forintba. Sok pénz. De ha az éves szociális kiadásokat nézzük, akkor azok a nyugdíj nélkül négyezermilliárdot tesznek ki, az elosztás igen jelentős költségeit nem számolva.Munkanélküli-segély, szociális segély, gyed, gyes stb., százféle jogcím, amiért kuncsorogni kell. Ez mind megszűnne, kivétel a fogyatékkal élők támogatása. Nekik többe kerül az élet.

Kérdezik, miért kapják a gazdagok? Mert ők is embernek születtek, meg azért, hogy ne kelljen senkinek eldöntenie, ki a gazdag. Az a korrupció melegágya lenne, ki mit igazol? A rendszerváltás idejéből ismerjük az arany karkötős, Mercedesszel érkező munkanélküli-segélyért folyamodók seregét. Tőlük adórendszeren belüli eszközökkel lehet és kell a többletpénzt visszavenni.

Kérdezik: az FNA nem venné el a munkanélküliek munkakedvét? Miért venné el? Egészen más, jobb mentális állapotban folyamodnának munkáért, a teljes egzisztenciális kiszolgáltatottság fenyegetettsége nélkül. Javulna a munkaerő-piaci alkupozíciójuk.

Mondják, felborulna és torzulna a munkaerőpiac, a gazdaság, az FNA idegen a kapitalista felfogástól. A piac nem borulna, a kapitalista gazdaságot sem érinti, mert semmilyen gazdasági folyamatba nem avatkozna be, pusztán a rossz szociális elosztó rendszert váltaná ki.

Összefoglalva, az FNA egyetlen társadalmi rétegnek sem okozna kárt vagy hátrányt. Az FNA tipikusan a win-win, a sikeres nemzetek társadalmi játszmája. A változás annyi, hogy az élet nem nulláról, hanem havi ötvenezer forintról indul. Ha vannak, akik ezt a pénzt valakiktől, embertársaiktól irigylik, ők, a Bib liát idézve, szegény emberek, de övék lehet a tudás és a mennyek országa. Segítünk nekik. Történelmi és egyéb egyházak, civil szervezetek, normális pártok együttműködésével, társadalmi méretekben.

Mert egy nemzetet a társadalmi szolidaritás, más szóval a társadalmi tőke képes sikerre vinni. Ma ebből van a legnagyobb hiány Magyarországon.

Gandhit idézve: „Te magad légy a változás, amelyet látni szeretnél a világban.” Kezdjük a változást azzal, hogy aki nem ért egyet az FNA gondolatával, ne arra fecsérelje az erejét, hogy ez miért nem jó elgondolás. Bírálatból mindig van elég. Ha van tudása, ereje, az innováció az erénye, álljon elő jobb megoldással a szegénység mérséklésére. Isten bizony, mind a négymillió örülni fog neki. Én is.

Leave a comment

Back to Top