Mire várunk még?

Akinek nincs munkája annak is meg kell élnie valahogy és a családjának is. A világjárvány következtében sok korábban jól fizetett állás is eltűnt – állítólag csak ideiglenesen – így a gyakran érzéketlen középosztály a saját bőrén érzi a megélhetési gondokat. Egész ágazatok – turizmus, vendéglátás, szórakozás, kultúra – várakoznak tehetetlenül a járvány végére.

A nehézségekre válaszul a kormány, úgy nagyjából nettó 2000 Ft-tal megemelte a közmunkások bérét, ami messze elmarad az inflációtól és persze nem mindenkit érint, hiszen kevesebb mint 100 ezer közmunkást alkalmaznak jelenleg. Sokan továbbra is külföldre mennek. A magasabb végzettségűek családostól, a kevésbé képzettek egyedül és csak amikor nem találnak munkát akkor jönnek haza a családjukhoz. Ráadásul most már azok érték el a nyugdíjkorhatárt, akik közül sokan nem kapnak a megélhetéshez elegendő nyugdíjat, így nő az idősek között is a szegények aránya.

Nem lenne emberségesebb, a 21. században elért technikai fejlődésnek megfelelőbb, ha MINDENKI kapna a megélhetéséhez elegendő jövedelmet? Az egyesületünk által is támogatott: Feltétel Nélküli Alapjövedelmet? Ne kelljen félnie senkinek se a holnaptól. A létbizonytalanság legyen végre a régi idők rossz emléke.

Az emberek nem lennének tömegesen kiszolgáltatottak a gazdasági helyzetnek. Ráadásul a vállalatok gazdálkodása is stabilabb lenne, hiszen állandó és kiszámítható lenne a fogyasztás szintje. Mire várunk? Egy lázadásra?