Az élni akarók, akiket nem lehet eltiporni! (Második rész, a javaslatainkkal)

a telep s gyerekekLátogatás társadalmunk egyik ’nem kívánatos’ közösségénél

2021.07.30-31.

Lelkileg annyira megviselt bennünket embertársaink irányába kimutatott és hangosan kimondott mérhetetlen gyűlölet, hogy képtelenek voltunk továbbra is jó arcot vágni az egészhez és megszakítottuk a piaclátogató programunkat. Elbúcsúztunk drága vendéglátónktól és megerősítettük abban, hogy lehetőségeinkhez képest továbbra is támogatjuk munkáját, nagyszerű kapcsolatát a számkivetett hétesiekkel. Ha valakik, hát akkor ők biztosan megérdemlik, hogy emberszámba vegyék őket. Nem is kellene ehhez olyan sok minden, és ők is, és mi is – mint ahogy azok is, akikkel a piacon találkoztunk – mind megérdemelnénk egy élhetőbb, tudásközpontú és emberbarát társadalmat.

A mai hírhedt „munkaalapú társadalmat” hagyjuk meg annak a kormánynak, akik eddig sem tevékenykedtek máson, csak a gyűlöletet szították és mindenféle ellenségképet fabrikáltak. Akik csak azon „munkálkodnak”, hogy még azt a kis emberséget is kiöljék az emberekből, ami régebbről még itt-ott, de megmaradt. Ideje, hogy a gyűlöletkeltő plakátok és a politikusi és egyházi üres szózatok megszűnjenek. Végezze mindenki azt a feladatát, amiért megválasztották, de becsülettel és kötelességtudattal. Az egyház pedig ne feledje, hogy nem a gazdagok simogatása a feladata, hanem azok támogatása, akik segítségre szorulnak.

A látogatás azért jött létre, hogy megismerjük Hétest, megismerjük a lakóit és egy kicsit beszélgessünk az Feltétel Nélküli Alapjövedelemről. Ismerjék meg, hogy milyen lehetőségeket nyithatna számukra, ha végre bevezetésre kerülhetne az FNA.

A hétesieknek is tudniuk kell, hogy az emberi jogok rájuk épp úgy vonatkoznak, mint a társadalom minden egyes tagjára. Azt hinni, hogy az ő kilátástalan körülményeik ne változhatnának és örökre így kell maradniuk - biztosan tévedés! Ez már csak azért sem valószínű, mert semmi sincs kőbe vésve. A változásért, az életben maradásért pedig minden lehetséges eszközt meg kell ragadniuk nekik is és nekünk is, hogy ne tűntethessék el őket a föld felszínéről. Fel kell emelni a kezeket és a hangunkat és ha kell dobolni kell a lábunkkal, hogy itt vagyunk és élünk!!!

Utószó

Jó lenne kicsit tisztán látni a helyi politikában is. Ismereteink szerint, Hétes nem önálló, hanem Ózd része.  Önkormányzati viszonylatban ez mit jelent? Ki képviseli a hétesieket? Van egyáltalán saját képviselőjük? Ahogy hallottuk, egy cigány képviselő és pedig Váradi József az Ózdiakért és Ózdért Egyesület tagjaként bekerült a képviselő testületbe – régen még ő is a telepen lakott. Ő most kiket képvisel? Ha jól tudjuk, akkor mára már a jobbikos polgármester, Janiczak Dávid tagja az Ózdiakért és Ózdért Egyesületnek!  A mai politikai keveredések alapján nem is lenne ebben semmi kivetni való, ha biztosak lehetnénk abban, hogy a Hétes telep megfelelő támogatásban részesül. Ez pedig a helyi képviselő feladata, hogy mindent megtegyen a szörnyűséges állapotok javítása érdekében és hogy az új generáció már nagyobb eséllyel indulhasson a jövőbe.

 Első meglátásra el tudunk képzelni egy lehetséges megoldást, ami ugyan hosszabb folyamatot igényel, de ez természetes, hiszen nem is várható el, hogy a jelenlegi lepusztult helyzetből gyorsan ki lehessen lábalni.

Államilag támogatott szociális munkásokat – köztük az alkalmas helyi cigányaktivistákat – kellene képezni. A telepi közösségben élők részére ki kell alakítani egy közösségi épületet – van több használaton kívüli épület is –, amely a telep lelkét képezhetné. Ebben a közösségi házban lehetne kialakítani mindenféle lehetőséget a hétköznap élet gördülékenyebbé tételéhez. Itt kaphatnának mindenféle szóbeli és gyakorlati útmutatást az azt igénylők. Itt kaphatnának a gyermekek megszületésétől kezdve, gyakorlati és elméleti segítséget a mamák és a családok.

A helyben élő szociális-munkás-asszisztens nagyobb bizalmat élvez a helybéliektől, a szakképezett szociális munkás viszont ismeri a know how-t, amivel segíti az asszisztenst, ha szükséges. Mindennek titka az ellenőrzés, ezt pedig rendszeresen meg is kell tenni a szociális munkás részéről.

Feltétlen változtatást igényel az iskolába járás nehézsége. A gyerekek apraja-nagyja télen-nyáron, hidegben, fagyban, esőben, sárban hosszú kilométereket kell, hogy megtegyen gyalog az iskoláig és vissza haza, mert az iskola messze van és nincs nyilvános közlekedési eszköz, vagy iskolabusz. Embertelen állapot!

A helyzet javítása által elérhető, hogy a gyerekek gyorsabban felzárkózhassanak a többi, jobb körülmények között élő gyerekek mellé. Elég önbizalommal rendelkezve ahhoz, hogy a látszólagos megkülönböztető jelek ne akadályozzák továbbfejlődésüket és továbbtanulásukat, ezáltal hasznos részévé válhassanak saját közösségüknek és egész társadalmunknak.