A munkaerőpiac aránytalan sebei

A távmunka azonban a magasabb bérű munkahelyekre koncentrálódik. Az Egyesült Államokban tavaly áprilisban végzett felmérés szerint a magas jövedelmű munkavállalók hozzávetőlegesen 60%-a otthon is hatékonyan végezhette munkáját, míg az alacsony keresetű munkavállalóknál ez az arány csak 34%. Nem meglepő, hogy a magas bérű foglalkozások esetében az USA-ban jóval kevésbé csökkent a foglalkoztatottság, mint az alacsony bérű kategóriákban.

A legfrissebb hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok általános foglalkoztatottsága a recesszió bekövetkeztétől számítva még további kb. 9,5 millióval, a világjárvány előtti tendenciához képest pedig csaknem 12 millióval csökkent. A munkanélküliség így már összesen 10% körüli. De ez az arány még ennél is magasabb az afro-amerikaiak, a spanyolok, a nők és a kevésbé képzettek között, ami egyaránt tükrözi mind a járvány kettős természetét, mind pedig a hosszabb ideig tartó munkaerő-piaci különbségeket.

A COVID-19 előtt a másik tendencia a munka átalakítása volt, mégpedig az automatizálás és a digitalizáció révén. Ez a folyamat most felgyorsul azáltal, ahogyan a vállalkozások és a fogyasztók reagáltak a járványra. Ez a tendencia végső soron szintén a már meglévő egyenlőtlenségek elmélyítésével fenyeget, mert a fekete és a spanyol munkavállalók felülreprezentáltak azokban a munkákban, amelyekre az automatizálás a legnagyobb veszélyt jelent.

A teljes foglalkoztatással és a „jó munkahelyekkel” rendelkező gazdaság tartós fellendüléséhez a munkavállalók jelentős átcsoportosítása szükséges, mégpedig a járvány következtében eltűnt alacsony bérű, alacsony képzettségű munkakörökből magasabb, magasabb szintű készségeket és több képzést igénylő új munkahelyekre. A McKinsey Global Institute nemrégiben készült tanulmánya szerint "a korábban becsültnél több" munkavállalónak, (akár 25%-uknak!) is szüksége lehet a foglalkozásuk megváltoztatására.

A világjárvány különösen súlyos hatással volt a fizikai közelséget és személyes kapcsolatokat igénylő munkákra, ideértve a pincéreket, az üzleti kiszolgálókat, a szállodai alkalmazottakat, a fodrászokat és más alacsony bérű munkákat. A nők , a kisebbségek és az alacsonyabban képzettek ismét felülreprezentáltak ezen frontmunkások körében.

A fogyasztók és a vállalkozások által a járvány során alkalmazott fizikai távolságtartás gyakorlata valószínűleg fennmarad. 2020-ban az e-kereskedelem [házhozszállítás] eladásai több mint 32% -kal azaz 2-5-szer gyorsabban nőttek, mint az előző öt év átlagában! És most sok fogyasztó a világjárvány végét követően is folytatni fogja az online vásárlást.

Sok vállalat túlélése azon múlik, hogy képesek-e áttérni a távmunkára, amely gyakorlatnak korábban ellenálltak. Egyre több a bizonyíték arra utal, hogy a távoli dolgozó alkalmazottak néha többet dolgoznak, ezért egyre több vállalkozás tervezi, hogy különféle típusú hibrid megállapodásokkal a járvány után is fenntartja a távmunka gyakorlatát.

Az MGI mintegy 800 tevékenységre és ezen belül több mint 2000 konkrét esetre vonatkozó elemzése szerint a fejlett gazdaságokban dolgozó munkavállalók egynegyede heti 3-5 napon keresztül távolról végezhetné munkáját anélkül, hogy elveszítené a hatékonyságot. Ez azt jelentené, hogy 4-5-szer több ember rendszeresen otthon dolgozna.

A távmunka azonban a magasabb bérű munkahelyekre koncentrálódik. Az Egyesült Államokban tavaly áprilisban végzett felmérés szerint a magas jövedelmű munkavállalók hozzávetőlegesen 60%-a otthon is hatékonyan végezhette munkáját, míg az alacsony keresetű munkavállalóknál ez az arány csak 34%. Nem meglepő, hogy a magas bérű foglalkozások esetében az USA-ban jóval kevésbé csökkent a foglalkoztatottság, mint az alacsony bérű kategóriákban.

A távmunkára történő állandó áttérés messzemenő következményekkel járna a városközpontokban és az irodaházakban az éttermi, szállodai és kereskedelmi szolgáltatást nyújtó munkavállalók számára. A járvány előtt az ilyen szolgáltatások az egynegyedét foglalkoztatták az összes munkavállalónak, és nagy és egyre nagyobb arányát teszik ki azok, akik nem rendelkeznek a másodfokúnál magasabb képzettséggel. A legújabb kutatások megerősítik, hogy a járványokkal összefüggő távmunkák növekedésével a városközpontokban a helyi szolgáltatások iránti kereslet csökkent.

A több telefonos és a távmunka véglegesen megváltoztathatja a munkavégzés földrajzi elhelyezkedését, ami hosszabb távú képzettség-vándorlást idéz elő a nagy, költséges városokból, amelyek korábban a munkahelyteremtés motorjai voltak. Már az USA-ban és Európában is adatok támasztják alá a lakbérek és az irodabérleti díjak csökkenését, az irodák üresedését, és azt, miszerint egyes munkavállalók és vállalatok a legköltségesebb területekről kisebb városokba költöznek. Sőt, most már egész országok versenyeznek a távoli munkavállalók vonzásáért. Észtország és Grúzia például enyhítette a rövid távú vízumokra vonatkozó követelményeket, Görögország pedig különleges adókedvezményeket kínál.

A vállalkozások a digitális technológiákba és az automatizálásba fektetnek be, hogy nagyobb fizikai távolságot biztosítsanak alkalmazottaik között, és rugalmasságot teremtsenek a kereslet változásainak kezeléséhez. A robotok és a mesterséges intelligencia alkalmazásai segítettek a futószalagon dolgozóknak a [járvány miatti] biztonságos társadalmi távolságtartásban; elektronikus kereskedelmi raktárműveleteket generáltak; lehetőséget teremtettek automatikus fizetése rendszerekre az üzletekben, elősegítették a bankokat a növekvő számú ösztönző hitelek feldolgozásában; sőt szakácsként, „hamburger- és hasábburgonya-forgatóként” is automatákat alkalmaztak.

A járványvezérelt automatizálás ezen formái valószínűleg nagyobb mértékben kiszorítják a munkavállalókat, mint azt a közgazdászok korábban várták. Ez leginkább az élelmiszer-szolgáltatásokra, a kiskereskedelemre, a vendéglátásra, az ügyfélszolgálatra és az irodai munkákra lesz hatással, amelyek a járványt megelőzően a foglalkoztatás jelentős részét tették ki, és főleg alacsony bérű munkákat jelentenek.

2030-ban az Egyesült Államokban 4,3 millióval kevesebb élelmiszer- és ügyfélszolgálati munkahely, és közel egymillióval kevesebb irodai munkahely lehet 2030-ban, mint a világjárvány nélkül. Mind a nyolc vizsgált országban - Kínában, Franciaországban, Németországban, Indiában, Japánban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban - ugyanolyan csökkenő kereslet mutatkozik az alacsony keresetű foglalkozások és munkahelyek iránt. Ezekben az országokban becslések szerint 12% -kal több munkavállalónak kell megváltoztatnia a foglalkozását, mint azt a világjárvány előtt megjósoltuk.

Végül növekedni fog azon munkahelyek száma, amelyek a bérek felső 30% -ába eső fizetés adnak, - például az egészségügyben dolgozók és a természettudományi, technológiai, mérnöki és matematikai szakmák. De ezekhez egészen más készségek és képesítések szükségesek, mint az eltűnő alacsony bérű munkához. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalók átképzése tehát kiemelt prioritássá válik.

A jövőben a képzettségek és a rendelkezésre álló munkahelyek közötti eltérés lehetőséget teremt a munka, a munkaerő és a munkahely tartalmának újragondolására minden munkaadó számára. A korábbinál égetőbb feladat finanszírozást találni a hatékony képzési és jövedelemtámogatási programok végrehajtására azon munkavállalók részére, akik kénytelenek új szakmát tanulni, más iparágakba átmenni és helyekre költözni.

A „jó munkahelyek” jövőjének felépítése lehetséges. De, amint arra a kaliforniai Munka Jövője Bizottság egy új jelentésben rámutat, az odajutáshoz állami és magánberuházásokra is szükség lesz a munkavállalók átképzésének területén.

(Szerkesztett, rövidített fordítás)   

ld. itt: https://www.project-syndicate.org/commentary/pandemic-permanent-job-losses-need-worker-retraining-by-laura-tyson-and-susan-lund-2021-03