Igazságtalan-e a feltétel nélküli alapjövedelem? (a Hírklikk cikke)

– Igen, el tudjuk képzelni, nem is kell hozzá nagy képzelőerő: valamennyire növekedne az életszínvonal, különösen a szegényebbeké.

 A jelenlegi gazdaság- és társadalompolitika kizárólag a piacgazdaság nyers törvényeit tekinti „igazságosnak”, s minden kritika nélkül elfogadja a piaci jövedelmek aránytalanságát. De mi van azokkal, akik kiesnek a vállalkozói vagy a munkajövedelem lehetőségéből, esetleg meglévő jövedelmük nem elegendő még egy minimális túlélési esély biztosításához sem? Számukra a „munka alapú társadalom” kizárólag csak önkényes feltételekhez/követelményekhez kötött, arcpirítóan alacsony összegű segélyeket biztosít – legtöbbször egy megalázó vagy nehezen kezelhető „kérelem–elbírálás–ellenőrzés” procedúra eredményeképpen – és azt is csak átmenetileg. Hosszú évek óta „nem életszerű”, hogy mindazok, akik a legsanyarúbb helyzetben vannak, feltétlenül képesek lennének kiismerni magukat az abszurdisztáni segélyezés kaotikus rendszerében. Egy korábbi tanulmány szerint a jogosultaknak csak kb. 60-70 százaléka kapja meg az őket megillető segélyeket; a segélyezési rendszer is drágán és rossz hatékonysággal működik. És tudjuk azt is, hogy a szegénység olyan csapda, amelyből a nemzeti közösség – azaz az állam – segítsége nélkül nincs kiút. Ennek a kiútnak a megteremtése az FNA egyik alapvető küldetése.

Ha az ideális, azaz a szakirodalmi modellt vesszük alapul, akkor a feltétel nélküli alapjövedelmet a népesség-nyilvántartás alapján mindenki egyforma összegben kell megkapja az ország központi költségvetéséből, mondjuk havi rendszerességgel. Az „ingyenpénzt” nehéz megérteni mindaddig, amíg át nem nevezzük, mondjuk „nemzeti osztaléknak”, ami aztán a nemzetgazdaság tulajdonosainak, azaz az állampolgároknak egyforma összegben jár. Az FNA modellszerű megvalósítása nehezen megérthető paradigmaváltást jelent még azok számára is, akiknek életkörülményeit épp az FNA fogja jelentősen javítani: a minimál-jövedelemesekét, a részfoglakoztatottakét, a kisnyugdíjasokét, az alkalmi és szezon-munkásokét, a bizonytalan jövedelmet jelentő „platform-munkásokét”, de a legalitásból a szürkezónába kényszerült embertársainkét is.

–  Önök szerint mi történne, ha mindenki úgy döntene, hogy inkább elvan az ingyenpénzből, nem dolgozik és nem is akar munkát keresni?  A válasz: káosz!  

– Kevéssé valószínű, hogy Magyarország lakosainak hirtelen egyszerre menjen el az esze. A FNA-szakirodalom szerint a havi juttatás legfeljebb a létminimum szintjét érné el, és nyilvánvaló, hogy bevezetéskor ennél alacsonyabb összegről kell induljon. (Léteznek más, az egyedi körülményekre szabott FNA-modellek is; még az alapjövedelem-mozgalom globális szervezete, az „Alapjövedelem Világhálózat” is több konstrukciót tart lehetségesnek. A lényeg az, hogy a sérülékeny csoportokat az FNA bevezetésével ne érje hátrány.)

Nálunk a legrosszabbul fizetett közmunkások nettó bére jelenleg havi 57 ezer forint. Ha egy gondolat-kísérlet erejéig az FNA modellszerű maximumát, azaz a jelenlegi létminimumot (100 ezer forintot) csapunk is ehhez hozzá alapjövedelemként, nem találnánk olyan őrültet, aki lemondana arról a másik, a munkával megkeresett 57 ezerről, csak azért, hogy ennyivel kevesebből, azaz havi százezerből éljen meg! És hát az FNA még hosszú évekig nem fogja elérni a létminimumot… Hát akkor mi a realitása annak, hogy valaki (pláne mindenki!) azért ne dolgozzon, mert „inkább elvan az ingyenpénzből”? A feltételezés abszurditása magasabb munkajövedelem esetén még inkább nyilvánvaló, ergo az államtitkár úr által nyomatékosan hangsúlyozott „káosz” esélye nulla.   

Viszont egyet kell értsünk Ferenc pápával, aki „Álmodjunk együtt” című könyvében azt írja, hogy a munka nem csak a pénzkeresés, hanem az önkifejezés eszköze is kell legyen. Ehhez pedig egy statisztikailag is kimutatható új munkahely nem elegendő. Az alapjövedelem rendeltetése sem az, hogy helyettesítse az önkifejezési eszközeként is funkcionáló, és gazdaságilag hasznosuló munkából eredő jövedelmet, hanem hogy korrigálja a piac által okozott méltánytalanságokat.   

– A feltétel nélküli alapjövedelmet sokan az eddigi szociális juttatásaik helyett kapnák, sok célzott szociális program szűnne meg, ami hátrányos.

– Az alapjövedelmet bevezetni nem a jelenlegi szociális juttatások helyett, hanem azok mellett szükséges. Még egy mérsékelt összegű FNA is jelentősen segíteni fog hátrányos helyzetű honfitársainkon: alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak, gyermekeiket gondozó családanyáknak, a munkalehetőségektől távol élő munkanélkülieknek, bizonytalan helyzetben küszködő kényszervállalkozóknak, rendszertelen és kiszámíthatatlan jövedelmű, úgynevezett „platform-munkásoknak”, de az alacsony munkabérbe kényszerűen beletörődő szerződéses munkavállalóknak is. Gondoljuk meg: jelenleg kétmillió magyar kap a létminimumhoz sem elegendő jövedelmet! Ennek a kétmillió embernek akár havi 20.000 forint FNA is több mint a 20 százalékos jövedelem-emelkedést jelentene!

A feltétel nélküli alapjövedelem fokozatos növekedése remélhetően eljut olyan szintre is, amikor már indokolt lehet megvizsgálni, vajon alkalmas-e már az FNA más juttatások helyettesítésére? Ám alapelv kell legyen, hogy a szociális rendszer fokozatos korszerűsítése soha ne eredményezzen hátrányt, visszalépést senki számára.

 – Ha bevezetnénk, az állami kiadások jelentősen megemelkednének, ami adóemelésekhez és az ország eladósításához vezetne.

– Az FNA modelljének kidolgozói és képviselői természetesen tisztában vannak az állami költségvetés korlátaival és az egyensúly követelményével: az FNA kifizetéséhez biztosítani kell a szükséges forrásokat is. Erre a jelenlegi kormány filozófiája alkalmatlan, mert például alacsony szintű és egykulcsos szja-rendszert alkalmaz. Magyarországon a jelenlegi kormányzati gyakorlat gyökeres átalakításával az egyensúlyi feltételeken belül is bőséges lehetőség kínálkozik egy méltányos és igazságos szociális rendszer kialakítására: a progresszív adózáson túl, az értelmetlen presztízs-beruházások sorát és indokolatlan kormányzati elkötelezettségeket lehetne megszüntetni, és ezzel forrást biztosítani többek között a mindenkinek járó alapjövedelem bevezetésére is. 

És nem mellékes az sem, hogy az alapjövedelem növeli a hazai keresletet, aminek a társadalmi különbségek csökkentésén túl, pozitív hatása van a GDP növelésére is!

– Szerintünk a szegénységből való kiemelkedést a munka segíti. Éppen ezért az a célunk, hogy aki akar és tud dolgozni, az találjon magának munkalehetőséget. 

– A munkalehetőség kétségtelenül szükséges eleme a munkaviszony létesítésének és ebből adódóan a munkajövedelemnek. Ám ettől önmagában a munkaviszony még nem kell létrejöjjön. Ugyanis a munkaszerződés, ami csak egy strigula a munkaügyi statisztikában, a valóságban már nem egy egyszerű csereügylet a munkavállaló és a munkaadó között. A munkaszerződéssel a munkavállaló olyan szolgáltatást vállal, amely alapvetően befolyásolja egész életvitelét. Fontos elemek a munkavállaló szakmai képzettsége, emberi tulajdonságai és mindkét fél egyéb adottságai és motivációi is, hiszen ezek alapján dől el, hogy a munkaszerződés valóban létrejön-e és valóban tartósan fenn is fog maradni.  

 – Az ingyenpénz bevezetése kedvezőtlenül hatna az ország versenyképességére, és beláthatatlan társadalmi hatásai lennének.

– A 2019-es adatok alapján, ebben a fránya „versenyképességi versenyben” az Európai Unió 27 tagja közül Magyarország csak a 24. helyen állt. (A versenyképességi indexet környezeti, humán, piaci és innovációs paraméterek alapján alakítják ki.) Vessük ezt össze azzal, hogy a 2019-et megelőző 12 esztendőben évi 3 milliárd eurót(!) kaptunk csak strukturális és kohéziós támogatás céljából, tehát „ingyenpénzként”, és akkor itt van ez a hátulról harmadik hely... Persze tudjuk: az államtitkár úr kormánya a nemzetközi versenyképességet a magyar adóparadicsom megvalósításával szeretné növelni, amely a magyar lakosság számára összességében méltánytalan pénzügyi feltételeket és jogi körülményeket jelent. Az FNA lehet az egyik eszköz ahhoz, hogy ez a méltánytalanság megszűnjön.  

– Mások próbálkoztak már a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével. A finn kormány kísérletében egy véletlenszerűen kiválasztott csoport például minden hónapban megkapta az alapjövedelmet. A kísérlet nem váltotta be a foglalkoztatottság növeléséhez fűzött reményeket, így a finn kormány úgy döntött, hogy nem folytatja tovább.

– Soha, semelyik ország nem próbálkozott a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével; viszont valóban voltak helyi, kísérleti FNA-projektek. A Világbank 2020 januárjában egy több mint 300 oldalas összefoglalót készített mindarról, amit az alapjövedelemről tudni érdemes. A kötet 236. oldalán kezdődik és tíz teljes oldalon folytatódik azoknak az úgynevezett FNA-pilotoknak a bemutatása, amelyeket a kötet zárásáig figyelembe lehetett venni. Így például nincs benne szó arról sem, hogy Wales miniszterelnöke május közepén bejelentette, miszerint a Nagy-Britannia részét képező országrészben alapjövedelem-kísérlet kezdődik…

A finn FNA-kísérlet finanszírozását a helsinki kormány jóval a tervezett befejezés előtt váratlanul megszüntette, és az előzetes jelentés valóban tartalmazza azt a megjegyzést, hogy a foglalkoztatottság növeléséhez fűzött reményeket a (félbehagyott) kísérlet nem váltotta be. Viszont említtessék meg, hogy a foglalkoztatottság növelése eleve csak másodlagos következménye lehet az FNA céljainak, amelyek között az első helyen a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentése áll…

– Az alapjövedelem tehát igazságtalan, mert mindenkinek járna, annak is, aki nem szorul támogatásra.

– A közvilágítás, a közoktatás és közbiztonság is jár mindenkinek, aki az adott állam részese. Ha a közszolgáltatások körét kiterjesztjük, és bevezetjük az állampolgári jogon járó alapjövedelmet, akkor az is fog járni mindenkinek. Az állam finanszírozását viszont nem standard adókulcsokkal, hanem inkább az „adóerő-képesség” alapján történő befizetésekkel kellene biztosítani.

– Álságos átverés, hiszen azok, akik valóban rászorulnak a támogatásra, nem kapnának sokkal több pénzt, mint amennyi a mostani rendszerben is jár nekik.

– Álságos átverés sokkal inkább az, amikor egy kormány annak ad több támogatást, aki nincs rászorulva. Több rezsitámogatást ad annak, akinek a nagy házában nagyobb a rezsije, több adókedvezményt ad annak, aki magasabb jövedelem alapján adózik, és milliós támogatást ad annak, aki az előírt nagy méretű gépkocsit vásárolja. A családi otthonteremtési kedvezménnyel (CSOK) is a gazdagok jártak jól. Ezt a gyakorlatot hívják „perverz szociálpolitikának”, és már komoly szakirodalma is van.

Akik pedig leginkább rászorulnak, azoknak még egy nagyon mérsékelt összegű alapjövedelem is nagyon komoly segítséget jelent.

– És igazságtalan, mert elvesz azoktól, akik keményen dolgoznak, és lehetővé teszi, hogy azok kapják, akik nem is akarnak dolgozni.

– Az alapjövedelem nem azoktól vesz el, akik keményen dolgoznak, hanem azoktól, akiknek magas a jövedelmük. Jelenleg Magyarországon a kettő között nincs érdemi összefüggés.

Az alapjövedelmet nem csak azok kapják, akik nem akarnak dolgozni, hanem azok is, akik akarnának, de nem tudnak dolgozni, sőt, azok is, akik dolgoznak és van jövedelmük. Ez utóbbiak között vannak, akik munkáját értéken fizetik meg, és nagyon sokan vannak, akik csak munkájuk értékének töredékét kapják kézhez.

És végül vannak olyanok is, akik tisztességtelen célokért tisztességtelen munkát végeznek, de ezzel elképesztően magas jövedelemre tesznek szert.

A fene egye meg: az elképzelés szerint ők is meg fogják kapni az alapjövedelmet!    

*  *  *

Furcsa ez a világ. Az államtitkár úr, aki egyben a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke is, és valaha a piaristákhoz járt, most éppen harcias kirohanást ad elő a feltétel nélküli alapjövedelem ellen. Őt nyilvánvalóan hidegen hagyja Ferenc pápa tavalyi húsvéti üzenete, amelyben a katolikus egyházfő a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését javasolja.

A Világbank fentebb említett tekintélyes kiadványa, amely semmilyen módon nem elfogult az FNA mellett vagy ellen, tartalmaz egy nagyon figyelemre méltó figyelmeztetést is. Eszerint kétséges, hogy a 21. század kihívásaira a 20. században kialakult szociális rendszerek megfelelő választ tudnak adni. Szolgáljon ez a jelzés új szociális megoldások kezdeményezéseként.  

Az Alkotmánybíróság egyébként úgy fogalmaz egyik 2019-es ítéletében, hogy „Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga. […] Az Alaptörvény értékrendjét képviselő állam a segítségre szoruló, elesett, magáról gondoskodni képtelen személyt sohasem hagyhatja magára, ez az állami intézményvédelmi kötelezettség következik az Alaptörvény értékrendjéből, a szegények és elesettek védelmére vonatkozó állami kötelezettségből.”

A feltétel nélküli alapjövedelem megítélésénél is ebből induljunk ki.  

Lázár András
Első Magyar Feltétel Nélküli Alapjövedelemért Egyesület